Ha biciklivel megyünk haza egy barátokkal töltött nyáresti borozgatásból, akkor legalább három olyan találmányt használtunk, amelyet Jedlik Ányos (1800-1895) magyar tudósnak és feltalálónak köszönhetünk. A dinamót, ami nélkül veszélyes lenne az esti kerékpározás. A szódavizet, ami nélkül nem lehetne fröccsöt inni. És végül a közreműködést a fröccs kifejezés megalkotásában, amely nélkül szegényebb lenne a magyar nyelv. Az anekdota szerint az utóbbi megalkotására akkor került sor, amikor Jedlik Ányos megkínálta Vörösmarty Mihályt egy pohár borral, amit az általa készített szódával higított fel. “Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” – hangzott a párbeszéd.

Egész pontosan nem Jedlik volt az, aki először oldott fel széndioxidot vízben, de ő volt az aki, 1826-ban megalkotta a szódavízgyártó gépet (vagy ahogy ő hívta: savanyúvízi készületet), amely lehetővé tette a kellemesen csípős víz nagyüzemi előállítását. Így jött létre az első magyar szikvízüzem.

Jedlik találta ki a mai szódavizes üveg szerkezetét is, ami megoldotta a termék forgalmazását. Győrött az első nyáron 150 üveg ásványvizet készített a készülékével, elnyerve az emberek tetszését. Fennmaradt pénztárnaplói szerint 1841-ben Pesten már egy kisebb szódavízgyártó üzemmel is rendelkezett, ahol öt napszámost foglalkoztattak. Mivel nem az anyagi haszonszerzés volt a célja, a vállalkozást hamarosan rokonaira hagyta.

2013-ban a szikvíz bekerült a Magyar Értéktárba mint hungarikum.