A villamost dr. Ernst Werner von Siemens találta fel és 1879-ben mutatta be a nagyközönségnek. Budapesten a zürichi műegyetemről hazacsábított Asbóth Emil – a Ganz későbbi vezérigazgatója – és társai kértek engedélyt villamos vasút építésére az 1885. évi, Városligetben szervezett országos kiállításra, bár ezt a kezdeményezést a Közmunkatanács nem karolta fel.

1887-ben viszont sikeresen mutatkozott be a villamos Budapesten a Nyugati pályaudvar és a Király utca közti 1 km hosszú próbaszakaszon, ahol két motor- és egy pótkocsi közlekedett. A Nyugati pályaudvar elé ideiglenes kocsiszínt is építettek. Az engedélyezett menetsebesség 10 km/h volt, de az Andrássy útnál ennél is lassabban lehetett csak haladni. Ezen előírás betartását lovas rendőrök biztosították.

1888-ban Balázs Mór, a Lindheim és Társa, valamint a Siemens et Halske cégekkel közösen létrehozta a Budapesti Városi Vasutat. Ők helyezték üzembe 1889. július 30-án Budapest első normál nyomtávú (1435 mm) vonalát az Egyetem tér - Stáczió utca - Köztemető út útvonalon. Az üzemeltetés 50 motorkocsival és 8 pótkocsival indult, 15 km/h maximális sebességgel. Ugyanebben az évben átadták a Podmaniczky utcai villamos vonalat is. A közlekedési társaság a nagykörúti próbavasutat felszedte és a helyére normál nyomtávú vonalat épített. 1890. március elejéig a Kerepesi útig, augusztusra a nagykörúti villamos Üllői útig vezető szakaszát is üzembe helyezték. 1891-től kezdődően a társaság új néven Budapesti Villamos Városi Vasút Rt-ként működött tovább, aminek első vezérigazgatója Balázs Mór lett.

A XX. század elején már hét villamosvasúti társaság üzemelt a fővárosban.