Budapest 1892-ben két magánvállalattal kötött koncessziós szerződést villamos energia szolgáltatására. A Ganz Villamossági Rt. leányvállalata, a Magyar Villamossági Rt. 110 V-os váltakozó áram előállítását vállalta, a Budapesti Általános Villamossági Rt. pedig 105 V-os feszültségű egyenáramot szolgáltatott. Mindkét vállalat központja a mai Újlipótváros északi részén volt, ahol a szolgáltatás 1893-ban indult el.

A Magyar Villamossági Rt. az áramszolgáltatást a Váci út, Tisza u., Visegrádi u. és Dráva u. által határolt gőzgépekkel és generátorokkal felszerelt áramfejlesztő telepen indította el. A termelt 3000 V-os egyfázisú váltakozó – kezdetben kizárólag világításra használt – áramot kábelhálózat vezette a fogyasztás helyén létesített transzformátorokhoz, ahonnan 105 V feszültséggel került a fogyasztókhoz. 1894-ben 1674 fogyasztót szolgáltak ki.

A Budapesti Általános Villamossági Rt. az áramszolgáltatást a Berzenczei u., Tutaj u., Visegrádi u. és Bessenyei u. közötti áramfejlesztő telepén kezdte meg. A két darab kétfázisú generátor mindegyike 1800 V feszültség mellett 300 kW teljesítményű volt. A telep kétfázisú 1800 és 2000 V feszültségű, illetve háromfázisú 5000 V feszültségű, 26 periódusú áramot termelt. A koncessziós szerződés értelmében azonban csak egyenáram eladására volt a cégnek engedélye, ezért áramátalakítókat építettek motorgenerátorokkal, és az egyenáram tárolására akkumulátortelepeket is létesítettek. 1914-ig öt áramátalakító épült. Az elosztó hálózat 2x110 V-os rendszerének megfelelően 240 V feszültségű áramot termeltek.

A főváros 1914-ben és 1918-ban megvásárolta a két céget és egyesítette őket a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt.-vel, amely 1912-ben kezdte meg működését.