1895-ben dilemmát okozott a döntéshozók számára, hogy a földalatti állomásairól a lépcsők a járdára helyezett építményeken vagy a meglévő épületek első szintjén keresztül vezessenek-e a felszínre. Végül az a döntés született, hogy díszes lejárócsarnokokat terveztetnek, melyekre pályázatot írtak ki. A beérkező pályázati anyagokkal azonban a zsűri nem volt elégedett. Így a szabályos és érvényes pályázati eljárás mellőzésével Schickedanz Albert és Brüggemann György építészeket bízták meg a tervezéssel, akik örömmel vállalták a feladatot.

A Gizella téri végállomás Zsolnay kerámiával díszített, pirogránit téglákkal borított pavilonjai Schickedanz Albert és Herczog Fülöp Ferenc tervei alapján készültek el. 1896-ra felépültek a szecessziós stílusú lejárócsarnokok, amelyek nagy szenzációnak számítottak. A pavilonok azonban csak 15 évig díszítették a lejárókat. 1911-ben nyom nélkül lebontották őket, mivel már nem illettek az átalakuló városképbe az illetékesek szerint. Az alagútban az állomások falait a Zsolnay gyár barna és fehér csempéi borították.