A jegykiadó automatáról így írt a Magyar Szemle 15. száma:

„A földalatti villamos vasút már teljesen készen várja, hogy a kiállítás látogatóit a város közepéből a ligetbe röpítse. Tekintetbe véve az óriási nehézségeket, valóban mesés gyorsasággal készült el ez a bámulatra méltó munka. Hossza 3695 méter s 1894. augusztus 9-ikén fogtak építéséhez. A pályán két sínpár fut végig, úgy, hogy egyszerre két kocsi közlekedhetik, egy be- és egy kifelé. A lejárók gyönyörűek s szinte túlságos fényűzéssel vannak kiállítva. Magán a pályatesten az elektrotehnika minden vívmánya föl van használva. A viteldij egységesen 10 krajczár és a menetjegyeket a perronokon fölállított önműködő készülékek osztják. Ezekben a készülékekben magnetikus erő működik, mely a nikkel 20 filléresek alakja és nagyságával egyezőn, csupán ezt a pénzdarabot fogadja el s minden egyéb pénzt vagy hamis fémet kivet magából. A kocsik 12 méternél hosszabbak és 2,20 méternyi szélesek. Elejükön és hátsó végükön egy-egy kis rekesz van a kocsivezető számára, ki igy a közönségtől teljesen elkülönítve lévén, zavartalanul működhetik. A kocsikban nincsenek padsorok, hanem mindeniknek a kocsi tojásdad alakú belső falához hozzásimuló egyetlen körpadja van, mely 28 személy számára nyújt ülőhelyet. A be- és kiszállás rendkívül kényelmes. Az építési költségek több mint három millió forintba kerültek.”