A főnemesi családba született Andrássy Gyula otthonról hozta a hazafiságot és az ellenzékiséget egyaránt – a reformkor igézetében nőtt fel, s hamar elnyerte az ország modernizálására felesküdött kortársai megbecsülését. Széchenyi István azt mondta a jogi tanulmányait épp csak befejező, a politikába még csak bele-belekóstolgató fiatalemberről: bármi lehet belőle, akár még Magyarország nádora is. Pár évtized múlva Andrássy valóban az ország élére került, de addig sok víz folyt le a többek között a közreműködésével is szabályozott Tiszán.

Andrássy kezdetben Zemplén vármegyében vétette észre magát: már 21 évesen felszólalt a helyi közgyűlésben, egy évre rá táblabíró, 1847-ben pedig a megye országgyűlési követe, Kossuth Lajos híve, az ellenzéki elit megbecsült tagja lett. A forradalom kitörése után zempléni főispán lett: e minőségében vezette ősszel a megye önkéntes mozgó nemzetőrzászlóalját, de harcolt a pákozdi és a schwechati ütközetekben is. Ha ez nem volna elég: a valódi csaták mellett arra is marad ideje, hogy politikai ellenfelét, a konzervatívok vezéralakját bökversben ossza ki 1848 végén – olyan stílusban, amilyet a mai rapperek is megirigyelnének. Dessewffy Emil sem rest a válasszal. Verses levélváltásuk elolvasása szigorúan csak 18 éven felüliek számára ajánlott.

A Habsburgok nem a verses, hanem a valódi csaták miatt akartak bosszút állni rajta: a grófot felségárulásért ítélték halálra a magyar szabadságharc leverése után. Szerencséjére csak távollétében akasztották fel 1851-ben. Ezután történt, hogy a párizsi kisasszonyok a „szép akasztottról” ábrándoztak, aki azonban Kendeffy Katinka grófnőt vette el feleségül párizsi emigrációjának végén. Miután hazatért, Deák Ferenccel munkálkodott a kiegyezés előkészítésén, s amikor a délceg főrend 1866-ban először találkozott Erzsébet császárnéval, akkor sikerült megerősítenie „Sissi” baráti érzéseit a magyarok iránt.

A kiegyezés eredménye: az Osztrák-Magyar Monarchia. Magyar szempontból ezek az ország fejlődésének legszebb évtizedei. Andrássy 1867-ben miniszterelnök lett, így tette Ferenc József fejére a magyar Szent Koronát. Annak az uralkodónak, akinek elárulásáért tizenhat évvel korábban jelképesen felakasztották. Az a négy és fél év, amelyet a miniszterelnöki hivatalában töltött, elég volt ahhoz, hogy lerakja a modern magyar állam és nem mellesleg egy európai világváros, Budapest alapjait. Utolsó éveit betegen töltötte, 1890-es halálakor az egész nemzet gyászolta.