A Városerdő már a XIX. század elején népszerű volt a pestiek körében. 1810-ben Grossinger Leopold, akit az első állandó mutatványosként is emlegetnek, körhintát állíttatott fel és működtetett a hamarosan Ligetnek elnevezett parkban. Egy évvel később innen szállt fel az első olyan léggömb, amely embert is szállított.

A következő évtizedekben gyógyfürdők sokasága nyílt meg a Ligetben és környékén. Pest első gyógyfürdője 1806-ban tárta ki kapuit a fürdeni vágyók számára a Rumbach Sebestyén orvos által megvásárolt területen, ahol eredetileg szőlőt kívántak termeszteni. Miután kútásás közben vastartalmú forrásra találtak, a terv megváltozott és a tulajdonos szállodai és vendéglői szolgáltatással egybekötött gyógyfürdőt építtetett. 1840-ben megnyílt a második gyógyfürdő is a Ligetben Pesti Vízgyógy és Edző Intézet néven. 1855-ben újabb gyógyfürdő létesült, amely hidroterápiás gyógymóddal kezelte a tehetősebbek nyavalyáit.

A Városligeti tavon horgászversenyeket is rendeztek. Az egyik alkalommal hatalmas vizát fogtak ki a tó vizéből, amelyet korabeli pletykák szerint Schwartz halászmester a rendezők megbízásából még előző nap fogott a Dunában. Éjjel aztán átcsempészték a Városligeti-tóba, hogy aztán a versenyen látványosan kifogják.

1865-ben Pest városa potom összegért harminc évre átengedte az Állatkerti Részvénytársulatnak a Liget egy jelentős részét állatkert építésének céljával. Három év múlva Zsigmondy Vilmos bányamérnök javaslatára artézi kút fúrására vállalkoztak a mai Hősök terén. Az akkori Európa egyik legmélyebb kútjából napi 1200 m³ 73,8 °C-os víz tört fel. A kút fölé épített bódé helyére Ybl Miklós tervei alapján díszkutat építettek Gloriette néven. Ezt a vizet hasznosította az 1881-ben megnyílt Artézi Fürdő, a mai Széchenyi Fürdő elődje.

A Pesti Korcsolyázó Egylet számára 1869-ben a városi tanács díjtalanul engedélyezte, hogy a Városligeti-tó egy részét igénybe vegyék. A korcsolyapálya 1870. január 29-én nyílt meg a pestiek nagy örömére.