1869-ben merült fel először a Parlamentben a Színi és Zenei Főiskola alapításának terve. Liszt Ferenc ezen évtől kezdődően egyre több időt töltött Budapesten, jelenléte pezsdítően hatott a zenei életre és a Zeneakadémia létrehozásának ügyét is előremozdította.

A minisztérium 1873-ban egy 16 szobából álló házat bérelt ki az új intézmény számára, Liszt Ferenc lakását is itt alakították ki. Az iskola működése 5 tanárral és 38 növendékkel indult el. 1875-ben a Zeneakadémia elnökének Liszt Ferencet, igazgatójának pedig Erkel Ferencet nevezték ki.

Négy évvel később az intézmény birtokba vehette a ma már „régi Zeneakadémiának” nevezett neoreneszánsz palotát, amely a Sugárút-Vörösmarty utca sarkán épült fel Láng Adolf tervei alapján. A ház falán található emléktábla Liszt Ferencet ábrázolja. Az új helyen a körülmények már megfelelőek voltak a hallgatók számának növelésére és új szakok indítására. A századfordulóra azonban már ez az épület is szűknek bizonyult, új székházra volt szükség.

Liszt Ferenc, aki a tanári munkájáért nem fogadott el fizetést, 1881 januárjától 1886-ban bekövetkezett haláláig a „régi Zeneakadémia” épületében lakott, amely 1986 óta Liszt Ferenc Emlékmúzeumként működik, ahol egykori hangszereit, bútorait, könyv- és kottatárát, emléktárgyait tekinthetik meg a látogatók.