A Sugárút építésével egy időben felvetődött egy önálló operaház létrehozásának gondolata is, hiszen a fejlődésére büszke Budapest ezzel az intézménnyel akarta megmutatni a világnak, hogy kulturális szempontból is egyenrangú társa Európa fővárosainak. Az új épülettel kapcsolatban több lehetséges helyszín is felmerült, végül a döntéshozók a gazdasági adottságokat is mérlegelve az akkori Hermina tér mellett döntöttek, amely ugyan távolabb esett a város központjától, de a könnyű megközelíthetőség, a telek ára, továbbá az azonnali építkezés lehetősége súlyosabb érvnek számított.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa által kiírt tervpályázatot Ybl Miklós nyerte meg. Az elismert építész Podmaniczky Frigyessel egyetértésben eldöntötte, hogy az építkezésen kizárólag magyar iparosok és művészek dolgozhatnak. A munkálatok 1875-ben indultak el, de az anyagi nehézségek miatt csak 1884-ben fejeződtek be.

Már tartottak a munkálatok, amikor a bécsi operaház leégett, ezért Pesten tűzálló anyagokat használtak. Ennek köszönhetően is az egyik legmodernebb színházépület készült el Európában. A pompás neoreneszánsz stílusú palota olyan megoldásokkal tűnt ki, amelyek megelőzték korukat. Ilyen volt például a vízhidraulikával működtetett színpadgépezet. A belső terek díszítésében híres művészek, köztük Székely Bertalan és Lotz Károly, vettek részt.

Az Operaház alapterülete 5400 m², hossza több mint 112 méter, szélessége 60 méter. A 600 m²-t is meghaladó alapterületű színpad legnagyobb magassága 48,4 méter. Ezek a számok érthetővé teszik, hogy az építkezést anyagi gondok hátráltatták. Az eredetileg meghatározott összeg kevésnek bizonyult. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök biztosította a szükséges hitelkeretet a munkák befejezéséhez.

Az ünnepélyes megnyitó zűrzavarosra sikeredett. Míg odabent Erkel Ferenc vezényletével a Bánk bán első felvonását játszották, kint egyre többen vártak arra, hogy bejuthassanak. A tömeg egyszer csak betört az épületbe, amit a karhatalom erővel próbált megakadályozni.