A Városliget helyén álló egykori mocsaras területet Mária Terézia utasítására ültették be fákkal. 1794-ben Boráros János városbíró vetette fel először, hogy a területet pihenésre alkalmas parkká alakítsák át. Később József nádor kezdeményezésére 1813-ban pályázatot írtak ki a városi park megvalósítására. A döntéshozók tetszését Nebbien Henrik műkertész terve nyerte el.

Az autodidakta tájépítész a grandiózus terven közel három évig dolgozott. Ő álmodta meg a Városliget aranymetszést követő útszerkezetét, az ő elképzelései alapján alakították ki a tavat, valamint ültették el a növényegyütteseket.

A kiviteli munkák 1817-ben kezdődtek el. Nebbien annyira elhivatott volt a munka iránt, hogy még a pályadíjat is felajánlotta a terv megvalósítására. Emellett díjazás nélkül vállalta a munkálatok igazgatását és felügyeletét is. Az általa megálmodott park meghaladta a rendelkezésre álló pénzügyi keretet és ennyi pénze se a városnak, se a Szépítő Bizottmánynak nem állt rendelkezésére. Így az eredeti tervben szereplő néhány elem, mint az amfiteátrum vagy a díszes főbejárat, megépítéséről lemondtak, ezáltal a költségeket sikerült a felére csökkenteni.

József nádor próbált anyagi támogatást szerezni a park kiépítéséhez a város polgáraitól és a magyar főuraktól, de az erőfeszítései nem jártak nagy sikerrel. A város kénytelen volt kölcsönt felvenni, amit a Liget várható jövedelméből kívánt törleszteni.

1817-ben kezdtek hozzá a népkert kiépítéséhez, a munkálatok évekig elhúzódtak. A mocsár helyén tavat alakítottak ki, szigeteket építettek ki (Páva-sziget, Hattyú-sziget, Nádor-sziget), fákat ültettek. A világ egyik első köztulajdonban álló parkja az 1840-es évektől vált a pestiek legkedveltebb kirándulóhelyévé.