Gundel Károly 1910-ben vette át a városligeti Wampetich vendéglő működtetését, étlapjain a magyar és francia konyha fogásain kívül szerepeltek egyéni ételkreációi is. Ilyen például a Fogas Gundel módra, a Gundel tokány vagy a Gundel saláta.

Máig talány viszont, mi az eredete a leghíresebb neki tulajdonított alkotásának, a diós, mazsolás, rumos töltelékkel és csokoládéöntettel tálalt palacsintának. Egy közszájon forgó történet szerint nem is az övé az érdem, hanem Márai Sándor feleségéé, Matzner Ilonáé (Lola). Beszámolók szerint, amikor Márai Kaland című színművének 200. előadása után bankettet rendeztek a Gundel étteremben, az est szenzációja a Lola-féle palacsinta volt.

Matzner Ilona az 1920-as években kezdett recepteket gyűjteni és megszállottan főzni. Márai maga ír 1969-es Naplójában felesége „kézírásos, rongyolt fedelű füzetéről”, amelybe sokan beleírtak: édesanyja, anyósa, barátnője. A receptkönyv azonban elveszett: sosem derül ki, szerepelt-e benne az a bizonyos palacsinta. Az viszont biztos, hogy Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvének 1934–1937 között megjelent kiadásaiban nem található. Van benne káposztás, diós, túrós, lekváros, de Gundel palacsinta nincs.

Nem szerepel a desszert Magyar Elek 1935-ben kiadott ezer új receptjében sem, pedig Gundel Károly többször együtt zsűrizett az Ínyesmesterrel. Nem találni az édességet a korszak egyetlen más szakácskönyvében sem. Valószínűleg azért, mert akkor még nem létezett. A fenti történet folytatása szerint az említett bankett után Gundel Károly tökéletesítette Lola receptjét, majd felvette az étlapra Márai-palacsinta néven. Olyan étlapot azonban, amelyen ilyen név szerepel, nem találtak eddig. A Gundel palacsinta elnevezéssel először Rákóczi János (a Rákóczi-túrós atyja) Konyhaművészet című könyvében találkozhatunk, amit 1964-ben adtak ki. Eszerint: „Gundel-palacsinta: lásd a diós palacsintát, azzal a különbséggel, hogy a diótöltelékbe 5 dkg mazsolát is keverünk, és kevés rummal ízesítjük, majd tálaláskor leöntjük rummal ízesített csokoládémártással.” A recept egyszerű leírása alapján a szerző nem sejtette, hogy ez az édesség lesz a leghíresebb magyar desszert – visszamenőleg is.