Benyovszky Móric (1741 – 1786) kitűnő katona volt, aki parancsnokként szolgált több összecsapásban, háborúban is, melyeket számára gyakran száműzetés, börtönbüntetés, szökési kísérletek követtek. Egyik ilyen alkalommal száműzött társaival az Aleut-szigetek és Alaszka érintése után Formosán (Tajvan) kötöttek ki, végül Makaóban szálltak partra, majd az Isle de France (a mai Mauritius) és Madagaszkár szigetének érintésével Franciaország felé vették az irányt.

Benyovszky itt azt az ötletet adta XV. Lajos királynak, hogy Franciaország gyarmatosítsa Madagaszkárt. A „zöld út” elnyerését követően 1774-ban kétszázötven emberével partra szállt Madagaszkárban és megalapította a „fővárost”, Louisbourg-ot. Olyan jelentős intézkedéseket foganatosított itt a malgasok körében, mint amilyen az útépítés, mocsarak lecsapolása, írni-olvasni tanítás, gyógyítás. Ezen lépésekkel annyira szimpatikussá vált a bennszülöttek körében, hogy 1776-ban – Benyovszky állítása szerint - tiszteletbeli ampanszakabévá (király) választották. Az őslakókkal való jó viszony miatt a mauritiusi kormányzó elkezdte befeketíteni a francia udvarnál, aminek következtében a francia udvar bizalma megrendült, Benyovszky pedig lemondott erről a címről és hazatért Magyarországra.

A bajor örökösödési háborúban kitüntetést szerzett, 1778-ban Mária Teréziától grófi címet is kapott. 1782-ben, az újabb expedíció megszervezéséhez végül baltimore-i kereskedőkben talált szponzorokra Benyovszky. A dühös franciák büntető expedíciót indítottak ellene, melyben Benyovszky 1786-ban életét vesztette. Emlékiratainak köszönhetően sok értékes anyag maradt meg az utókor számára, ő készített fejegyzést St. Lőrinc sziget őslakóiról, a Rjúkjú-szigetekről és részletes leírást hagyott hátra Formosáról is.

Madagaszkár nem feledkezett meg tetteiről, ma a főváros egy utcája is őrzi nevét.