A pesti zsidó családban született Stein Aurél (1862 – 1943) Bécsben, Lipcsében és Tübingenben tanult szanszkrit és összehasonlító nyelvészetet, majd Londonban és Oxfordban végezte tanulmányait. Onnan brit kérésre Indiába utazott, ahol az egyetemi oktatás mellett Kasmír régészeti emlékeit és földrajzát tanulmányozta.

Stein Aurél számos felfedező expedíciót vezetett Közép-Ázsiába, illetve az egykori Perzsia területére. Átkelt a Takla-Makán homoksivatagon, ősi kultúrák után kutatva felfedezte az Ezer Buddha barlangtemplomokat, később Nagy Sándor hódításainak nyomát követve megtalálta Aornosz erődjét. Ő alkalmazta először a légi felderítés eszközét. A második útja során, amikor átkeltek a tibeti hegyek között a hidegben az összes lábujja lefagyott.

Az összességében több mint 50 ezer kilométer távot bejáró expedíciók alatt általa összegyűjtött, felbecsülhetetlen értékű kulturális kincsek jelentős része a londoni British Museumba került. A tudós Kelet-kutató 1904-ben megkapta a brit állampolgárságot, 1912-ben pedig teljesítménye elismerésképpen lovaggá ütötték. Stein Aurél mindvégig megőrizte kapcsolatát Magyarországgal és az itteni barátaival, könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta, amelynek ún. tiszteleti tagja volt.