Népszerű hiedelem, hogy Nagy Lajos király idejében az ország határait három tenger mosta. Ebből annyi az igazság, hogy ezekben az évtizedekben érte el Magyarország történelmének legnagyobb kiterjedését, a magyar uralkodó befolyása kiterjedt a Lengyel Királyságra és Moldvára is, ami azonban nem jelentette azt, hogy az ország határait három különböző tenger szegélyezte volna. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy Lajos negyvenéves uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora volt.

A 16 évesen trónra kerülő Lajos kivételes körülmények között vette át a hatalmat 1342-ben: az államszervezet jól működött, a kincstár nem volt üres, a gazdaság fejlődött és sem kívülről, sem belülről nem leselkedett veszély az ország stabilitására. Lajos ezért apjához, Károly Róberthez hasonlóan arra törekedett, hogy tovább erősítette a király hatalmát. Ezt a célt szolgálta egyik fő intézkedése, az ősiség törvényének megalkotása 1351-ben, amely egészen a reformkorig hatályban maradt.

A belső viszályoktól mentes időszak lehetőséget teremtett arra, hogy Lajos külpolitikai elképzeléseinek megvalósításával is foglalkozzon, ami abban az időszakban egyet jelentett a háborúskodással. A lovagkirály személyesen is részt vett az általa indított itáliai, dalmáciai és litvániai hadjáratokban, így vonult be serege élén Nápolyba 1348-ban. Ezeknek a daliás időknek állít emléket a Millenniumi emlékmű domborműve.

Nagy Lajos király szobrát Zala György készítette.