A szoborcsoport tervezőinek érdekes döntése, hogy II. András történelmi jelentőségének bemutatására nem az Aranybulla kihirdetését, hanem a kevésbé sikeres szentföldi hadjáratot választották.

A Jeruzsálem felszabadítására induló király flottája 1217 szeptemberében érkezett meg Akko kikötőjébe, ahol a magyar és német erők egyesültek. II. András már itt felvette a „Jeruzsálem királya” címet. A magyar sereg részt vett Beiszan városának elfoglalásában és a Táborhegyen álló erődítmény ostromában. II. András néhány hónap elteltével azonban megszakította a hadjáratot, mert a seregét nem tartotta alkalmasnak arra, hogy bevegye Jeruzsálemet.

A komolyabb katonai eredmények nélküli hazatérő királyt aggasztó hatalmi válság fogadta Magyarországon. Az általa kinevezett kormányzót a lázadó urak a távolléte alatt elűzték. Végül ez az elégedetlenség vezetett el az Aranybulla megszövegezésig, amely hosszú időn át meghatározta a nemesek alapvető jogait.

II. András szobrát Senyei Károly készítette.