A Szent László-legendárium jelentős hatást gyakorolt az utókorra. A király életét és cselekedeteit templomi freskókon és a Képes Krónika lapjain is megörökítették. A dicső tettek közül is kiemelkedik népszerűségében az a történet, amelyben László herceg legyőzi a lányrabló kun vitézt az 1068-as cserhalmi csatában.

A Képes Krónika így meséli el a jelenetet:

„Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, Szent László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna őt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta őt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el.”

A legendában szereplő küzdelem valójában a kereszténység győzelmét szimbolizálta a pogányság felett.

Szent László bronzszobrát Telcs Ede készítette.