A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából, 1896-ban millenniumi ünnepségsorozatot rendeztek Magyarországon. Az Országgyűlés elrendelte, hogy a jubileumot maradandó emlékekkel kell megörökíteni. Ezt a célt szolgálta az Alpár Ignác tervei alapján felépített Történelmi Épületcsoport is.

A budapesti Városligetben elhelyezett épületegyüttes a magyar építészet korszakait mutatja be a romántól a reneszánszon át a barokkig. A gótikus stílus megjelenítéséhez a mintát az Erdélyben található vajdahunyadi vár jelentette. Ebben a választásban szerepet játszott, hogy a Hunyadi-család egykori várkastélya fontos helyet foglalt el a nemzeti emlékezetben. Talán ez is magyarázza, hogy a sokféle stílust egyesítő, hamar nagy népszerűségnek örvendő látványosságot a budapestiek egységesen Vajdahunyad várának nevezik.

Az épület egyes elemei olyan műemléki részleteket idéznek meg, mint a jáki templom kapuja, a pécsi dóm kápolnája, a szepescsütörtökhelyi Szapolyai-kápolna, a lőcsei és besztercebányai pártázatos házak, a brassói Szent Katalin-bástya tornya, a bártfai városháza erkélye, a gyulafehérvári Károly-kapu, vagy a gödöllői kastély néhány motívuma. Ezt a rendkívül gazdag építészeti örökséget rendezték el négy építéstörténeti egységben.

A különleges épület, amelyet 1896. május 1-jén ünnepélyes keretek között adtak át, általános sikert aratott és a Millenniumi Kiállítás fő szenzációjává vált. A látogatók mellett az építésztársadalom is elismeréssel fogadta az alkotást. Sokáig mégsem örülhettek neki a pestiek, mert a román kori rész kivételével faszerkezettel ellátott építmény gyorsan romlásnak indult. 1899 novemberére az utolsó elemeket is el kellett bontani.

Közkívánatra Alpár Ignác újra nekiláthatott a tervezésnek. 1902-ben megindulhatott az építkezés, immár időtálló anyagokkal. A II. világháború alatt súlyosan megsérült épületet csak az 1990-es évekre állították teljesen helyre. Budapest egyik legnépszerűbb látványosságát 1991-ben védett műemlékké nyilvánították.