Az izzólámpa költséghatékonyságának javítása volt az alapvető feltétele annak, hogy az elektromosság a gázvilágítás által még uralt területen is elterjedjen, ehhez pedig a szénszál kiküszöbölésére volt szükség. Az Auer-féle ozmium lámpa volt az első fémszálas izzólámpa, amelynek adott fényegységre eső fogyasztása már csupán mintegy a fele volt a közönséges szénizzólámpáénak, szabadalma pedig az Egyesült Izzónak jutott. Ennek továbbfejlesztésével először Budapesten állítottak elő wolframszálas izzólámpát (fogyasztása nagyjából egyharmada a szénizzólámpáénak), 1906-ban már gyártani is kezdték. 1913-ban pedig már gáztöltésű izzólámpát állítottak itt elő.

Mindebből az következett, hogy a gázvilágítás terjedése a századforduló után lassulni kezdett. A budapesti utcai közvilágításban az elektromosság azonban csak 1909-ben kapott szerepet, amikor az első utcai ívlámpák kísérleti jelleggel kigyulladtak Budapest utcáin. A pesti városrész legfontosabb útvonalait 1911-ben állították át elektromos világításra.