A Ganz-gyárban 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását, amivel Kandó Kálmánt bízták meg. A mérnöknek néhány hónap alatt sikerült meghonosítania a háromfázisú indukciós motorok gyártását, sőt tulajdonképpen az ő nevéhez köthető az akkor forgóáramnak nevezett többfázisú áramrendszer bevezetése. A háromfázisú energiatermeléshez és elosztáshoz megfelelő generátorokra és transzformátorokra volt szükség, amelyek tervezése és gyártása szintén Kandóhoz kötődik.

Kandó korai villamosgép-tervezői munkásságának csúcsa az indukciós motorok magyarországi bevezetése terén az FF jelzésű motorsorozat megalkotása volt. Ezek az 1899-ben tervezett, nagyon széles teljesítményhatárok között gyártott háromfázisú motorok a Ganz-gyár legsikeresebb villamos gépei közé tartoztak, amelyek nemzetközi elismerést szereztek.

1898-ban a Genfi-tó partján helyezték üzembe az első háromfázisú kisvonatot egy 300 méter hosszú, 20 méteres szintkülönbségű vonalon. A Rete Adriatica társaság a Valtellina vasútvonal villamosítását a Ganztól rendelte meg, így a Kandó által kidolgozott rendszer Olaszországban annyira meghonosodott, hogy a „sistema italiana” nevet kapta. Ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Az olasz kormány később az időközben államosított vasúttársaság villamosításáról döntött, olyan feltétellel, hogy a villamos berendezések és a járművek csak Olaszországban készülhetnek. A Ganz nem akart kockázatot vállalni. A Westinghouse cég megvásárolta Kandó szabadalmait és Vado Liguréban mozdonygyárat épített, aminek vezetésével Kandót bízták meg. Kandó elfogadta az ajánlatot, több munkatársával Olaszországba költözött, ahol aztán két mozdonytípust fejlesztett ki.

Kandó Kálmánt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Munkásságáért 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetést kapott.