A Ganz-gyár mérnökei, név szerint Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz iparilag is gyártható kivitelben megtervezte a transzformátort, amelynél már nem volt többé szükség a kézi feszültségszabályozásra. Pólus nélküli készüléket hoztak létre, amelyben az erővonalak a légrés nélküli vasmagban záródtak, így a mágneses szóródás jelentéktelen nagyságot öltött.

A transzformátor két alakját különböztették meg: a magtranszformátort és a köpenytranszformátort. Az eleinte nyitott vasmagú transzformátorokat rövid időn belül követte a zárt vasmagú transzformátor szabadalmi bejelentése. Ebben a szabadalmi leírásban szerepel először a transzformátor elnevezés.

A Ganz-gyár 1885-ben a Magyar Országos Általános Kiállításon mutatta be a transzformátort és az új elosztórendszert. Zipernowskyék kimagasló elméleti és gyakorlati tudásukkal nemcsak az új transzformátoros energiaelosztó rendszert fejlesztették ki, hanem a hozzá szükséges berendezéseket is megalkották és sikeresen üzembe is helyezték.

Galileo Ferraris egyetemi tanár megismerve a kiállításon bemutatott új Ganz váltakozó áramú elosztórendszert, a magyar villamosipart felkarolta és a világ élvonalába emelte. Nagy szerepe volt abban, hogy a Ganz Olaszországban építhette meg első váltakozó áramú rendszerét.