A Budapesti Általános Villamossági Rt. 1893-ban megkezdte az áramszolgáltatáshoz szükséges berendezések létesítését. A kazánokat az Eisele József-féle vasöntöde szállította. Az áramfogyasztás gyors növekedése szükségessé tette, hogy a központi telepet már az első évben bővítsék. 1895. év végére a telep teljesítménye 3300 lóerőt tett ki. A cég vezetősége ugyanakkor a tökéletesítéssel is foglalkozott, így például az országban elsőként itt szereltek fel ún. láncrostélyos kazánokat, amivel a füst- és koromképződést jelentős mértékben megakadályozták. 1906-ban üzembe helyezték az első gőzturbinát a telepen, amivel a korábban használt dugattyús gőzgépeket váltották fel. A turbinákat Láng László gépgyára szállította az áramfejlesztőnek.

A Berzenczei utcai áramfejlesztő telep kétfázisú 1800 és 2000 V feszültségű, illetve háromfázisú 5000 V feszültségű, 26 periódusú áramot állított elő. Az egyenárammá történő átalakítás az akkori nevükön „altelepeken” történt, amelyből ötöt létesítettek (Kazinczy utca, Murányi utca, Horn Ede utca, Liliom utca és Logodi utca). Az átalakító telepig távvezeték vezette az előállított áramot, ahonnan tápvonalak továbbították azt a fogyasztóig, illetve az elosztóhálózatig. A kábeleket az utcák szintje alá 80-100 cm-nyire fektették úgy, hogy az utca egyik oldalán a Budapesti Általános Villamossági Rt. vezetékei, a másikon a konkurens Magyar Villamossági Rt. kábelei feküdtek.