Közúti vasút alatt a villamos feltalálása előtt a gőz-, vagy lóvontatású városi vasútvonalakat értették. Bár gőzvontatású városi vasúti járművek közlekedtek számos nagyvárosban, a technológia – a füst és zaj miatt – nem vált népszerűvé a városlakók körében. A lóvasút kiváltására azonban kezdetben jó megoldásként kínálkozott, nem véletlen, hogy Budapesten is terveztek ilyen vonalakat. Természetesen a lóvasúttal számos városképi, higiéniai probléma adódott, ezért az Andrássy útra 1882-ben tervezett lóvasúttervet már az illetékes minisztériumban elvetették.

Közúton az első tömegközlekedési járatok már a fővárosi közforgalmú közlekedés megszületésétől jártak a Városligetbe, ugyanis Kratochwill János első omnibuszai 1832-ben a Duna-partot a Ligettel kötötték össze (innentől szokás számítani a főváros tömegközlekedését).

Kratochwill János vendéglős volt, aki két kávéházat is tulajdonolt, ezért kérelmezte a városi tanácsnál, hogy a két kávéháza között félóránként rendszeresen közlekedő társaskocsit indíthasson reggel 6 és este 18 óra között. Kratochwill omnibuszait pesti céhes mesterek gyártották, végig fedettek, oldalt viszont az ülések felett nyitottak voltak. Eső esetén lehajtható ponyvát használtak, a kocsi oldala egyben az ülések támlája volt. Padozatuk burkolt, oldaluk lakkozott volt, a feszített rugózatú kocsikat két ló húzta. A kocsik 8-14 ember egyszerre történő utazását tették lehetővé. Megállói nem voltak, bárhol megállhatott, ahol az utasok kérték.