Buda és Pest rohamos gazdasági fejlődése, a lakosság gyors gyarapodása a XIX. század második negyedében kezdődött. A városban eleinte az ipar volt a legfontosabb szektor, ezen belül is a malomipar. Az 1870-es években Pesten már 14 malom működött, Magyarország egész búzatermelésének hetedét itt őrölték lisztté. Fellendítette az áruforgalmat, hogy 1865-1874 között évente átlag 6 millió mázsa gabona érkezett a városba, melynek felét Budapest a világpiacra továbbította. A malomiparból származó profit révén gyors fejlődés indult el: pár év alatt több mint ezer új házat építettek, melyek mintegy 40 százaléka két- vagy többemeletes volt.

A közlekedés kiépítésének feladata ösztönözte a pesti vállalkozókat, hogy a gépipar felé forduljanak. Ennek a folyamatnak úttörői a Ganz, a Röck, a Schlick, az Oetl és a Vidáts gyárak, az Óbudai Hajógyár, a vasúti javítóműhelyek és a MÁVAG voltak. 1875 és 1890 között majdnem megduplázódott a gyáripari munkások száma. A gyáripar bővülését és az ehhez kapcsolódó fejlődést természeti, gazdasági és társadalmi tényezők együttes hatása eredményezte. Budapestet kedvező földrajzi fekvése alkalmassá tette arra, hogy nemcsak közigazgatási és kulturális, de gazdasági, kereskedelmi és ipari központként is működjön. A kiépülő út- és vasúthálózatnak, valamint a dunai vízi útnak köszönhetően az ipari és mezőgazdasági nyersanyagokat gazdaságosan juttatták el a fővárosba, ahonnan a feldolgozott árukat hasonló módon szállították tovább.

A kapitalista fejlődés eredményeként Budapest az ország legfontosabb piacává vált, itt működött az ország egyetlen áru- és értéktőzsdéje is. A létrejövő gyárak munkaerőigényét az egyre nagyobb létszámú fővárosi munkaerő elégítette ki.