Az 1800-as évek második felében a folyamatosan fejlődő Pest már Magyarország gazdasági és politikai központjának számított. A polgárság szórakozásának egyik kedvelt helyszíne a Liget volt, amelyet a szűk és túlzsúfolt Király utcán lehetett megközelíteni.

Reitter Ferenc nevéhez fűződik a városközpontot és a Városligetet összekötő útvonal, a Sugárút terve. Az Andrássy Gyula miniszterelnök által támogatott és mindvégig segített elképzelés nemcsak a közlekedést könnyítette meg a belváros és a külső városrész összekapcsolásával, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy Budapestet hamarosan Európa modern nagyvárosai között emlegessék.

A munkát végző műszaki vállalatok felügyeletére és a gazdasági feladatok ellátására létrehozták a Közmunkatanácsot, amelynek alelnöki tisztségét Podmaniczky Frigyes báró látta el. A Közmunkatanács által beterjesztett tervet (az út hossza: 1218 öl, kb. 2320 méter) és költségvetést a kormány némi vitát követően megszavazta, és Ferenc József 1870. december 26-án aláírta.

Az egyes épületek tervvázlatainak elkészítésére neves építészeket, köztük Ybl Miklóst és Linzbauer Istvánt kérték fel. Podmaniczky, aki meghatározó szerepet játszott Budapest több fejlesztésében, a kertek, sétányok és a fásítás híve volt. A jellegzetes öltözete miatt „kockás bárónak” is nevezett városvezető komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a jómódú rétegeket a Sugárútra csábítsa. A telkeket sikerült eladni az arisztokrácia tagjainak, akik villasort építettek az út két oldalára. A tehetős polgárok is hamar felismerték, hogy a korzózás remek lehetőségeket biztosít számukra a legfrissebb divat szerint készült öltözékük bemutatására. Podmaniczky Frigyes eközben arról is gondoskodott, hogy művészeket költöztessen az út mellé, akik kedvezményes áron juthattak telekhez.

Amikor a neoreneszánsz palotákkal ékesített, elegáns sugárút elkészült, akkor olyan látványossága lett a magyar fővárosnak, amellyel még az Osztrák-Magyar Monarchia központja, Bécs sem rendelkezett.