A XVIII. századból két telepítési időszakról számolnak be a források, az egyik 1755-ben, a másik 1785-ben történt, amikor is fűzet, eperfát, akácot ültettek, melyek közül már egy sem él. 1808-at követően a Batthyány-Witsch-féle telepítés alkalmával akácot és platánt, míg a Nebbien-féle telepítés során ezüst hársat, platánt, mocsárciprust ültettek. A platánok közül néhány még ma is áll, ezek jelenleg a Liget legöregebb fái.

Az 1900-as évek elején a Räde-féle telepítés során amuri parafával, szomorú bükkel, kanadai vasfával, amerikai feketedióval, amerikai tulipánfával és díszalmafával színesítették a ligeti flórát.

Még felsorolni is nehéz, hogy a XX. században mennyi féle fa került a Városligetbe. A teljesség igénye nélkül: molyhos nyír, kínai papíreper, közönséges lucfenyő, kínai dió, liliomvirágú uborkafa, cserszömörce, kínai susogófa, atlanti cédrus, borókafenyő, feketefenyő, páfrányfenyő, hegyi juhar, közönséges vadgesztenye, szilva, bükk, kocsányos tölgy és lisztes berkenye.

Néhány nevezetesebb facsoport is ékesíti a Városligetet, köztük a Közlekedési Múzeum mellett álló mezei juharfák, a Mezőgazdasági Múzeum és a Petőfi Csarnok közötti zöld juharfa, a Királydomb mellett álló kettős törzsű közönséges tiszafa, a Mezőgazdasági Múzeum udvarán telepített közönséges tiszafa, közönséges magyal, közönséges mahónia és ráncos levelű bangita.